mechlestory

---

Stagl Ferenc udvari fényképész a Sopron anno weboldalon: (m.j.: a link kijelölése után jobb egér gomb, majd az "Ugrás:https:"  sorra kattintani...) https://sopronanno.hu/bejegyzes/stagl-ferenc-fenykepesz
https://sopronanno.hu/bejegyzes/stagl-ferenc-fenykepesz-ii

 

Nemrégiben nagy örömmel szembesültünk azzal, hogy a Mechle kőfaragó dinasztia múltjának kutatása során még mindig újabb és újabb, eddig rejtőzködő információk, dokumentumok kerülnek elő, valamint újabb és újabb kapcsolódási pontok, közös érdekeltségek derülnek ki az idő múlásával.

A Sopron anno weboldal szerkesztőségétől január 24-én azzal kerestek meg bennünket, hogy a honlapunk nyitó oldalán közölt információ az egykori Mechle kőfaragó üzem híres kapujáról a Sopron anno legfrissebb bejegyzésének témájával egybevág. Az oldalon bemutatnak két eredeti, számunkra eddig ismeretlen fotót a kapuról, valamint egy hirdetési szöveget Mechle Béla okl. kőfaragómestertől.

A téma bővebb kifejtése  helyett inkább leírjuk a szóban forgó bejegyzés elérhetőségét, egyben felhívjuk a figyelmet a Sopron anno weboldalra, mely a Sopront szerető, a város múltja iránt érdeklődők számára rendkívül sok érdekes és hasznos információval szolgál.

2018. január 26.     A szerkesztő

(Kijelölés után jobb egér gomb, majd "Hivatkozás megnyitása új ablakban")

https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-egykori-mechle-kapu

További, a témával kapcsolatos bejegyzések:

https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-egykori-mechle-kapu-ii-avagy-egy-egykorvolt-csaladi-vallalkozas-emlekezete

https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-kofarago-teri-lakotelep-epitese

https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-regi-varoshaza-bontasa-es-az-uj-varoshaza-epitese

Ebben a következő, Soproni Szemle cikkben az új soproni városháza építéséről írnak, melyben jelentős részt vállalt Mechle József III. is.

http://epa.oszk.hu/01900/01977/00118/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1977-xxxi-4.pdf

 

---

 

 

 

A Mechle kőfaragó cég helyzete a két világháború között...

 

 

---

 

 

 

A soproni Mechle kőfaragó dinasztia

 

Az első Mechle (született 1728-ban) valószínűleg Mária-Terézia uralkodása idején vándorolt be a németországi Baden-Württemberg tartományból az akkor Magyarországhoz tartozó Kismartonba, ahol a Városháza levéltárában talált adatok szerint Mechle József kőfaragómester 1790-ben saját műhelyt tartott fenn. Ugyanezen adatok szerint 1753-1755 között - 25 évesen - vették fel a kismartoni kőfaragó céhbe.

I. Mechle József 1795-ben, Pozsonyban halt meg, első felesége Seu Zsuzsanna, második felesége Till Erzsébet volt, akitől három gyermeke született: Magdolna, Erzsébet, illetve 1789-ben József, aki egy Bauer Ádám nevű kismartoni kőfaragónál tanulta ki a szakmát, és akit 1815-ben a soproni kőfaragó céh felvett kőfaragómesternek, és aki 1816-ban polgárjogot szerzett Sopronban.

II. Mechle József első műhelye a Győri út 2. sz.alatt létesült, amelyet később felváltott a Győri út 6. sz. alatti nagy telephely. Ennek három szép kapuoszlopa (a mai Kőfaragó téren) a régi soproniak emlékezetében még élénken él, sajnos, ezek a II. világháborút követően megsemmisültek. Első felesége, Handler Erzsébet öt évi házasság után meghalt. 1821-ben elvette Russ soproni bornagykereskedő Katalin nevű leányát, akitől összesen kilenc gyermeke született (1830-ban József). Ferenc nevű gyermekéről érdekességként feljegyezhető, hogy önálló építőmesterként 1867-ben ő építette meg a Papréti tornacsarnokot, amely a történelmi Magyarország első ilyen, kifejezetten erre a célra készült létesítménye volt! Nála tanulta ki a kőfaragó-mesterséget Hild Károly (utóbb Hild Lipót), a későbbi nagy konkurens, aki a szomszédban létesített műhelyt.

A kőfaragó cég igazán III. Mechle József vezetése alatt virágzott fel, a kiegyezést követő építőipari fellendülés sok-sok megrendelést hozott. Nagyobb alkotásaik közül valók a bécsi Südbahnhof, a gráci és leobeni vasútállomás, valamint József főherceg alcsuti kastélyának és az alcsuti templomnak a kőfaragó munkái. A Mechle kőfaragó céggel végeztette el a gróf Széchenyi család a kastélydíszítő munkálatokat, de gróf Festetich csáktornyai kastélyánál is ők dolgoztak. Emellett számos hősi emlékmű, számtalan síremlék a temetőkben, útszéli Mária és Krisztus kőemlék a megye országútjai mentén. Nagy vagyont gyűjtött, egyebek között Nemeskéren megvett egy 200 kat. holdas birtokot, a szép műemlék kastéllyal együtt, amely a kuruc időkben vármegyeházként funkcionált. Felesége Schmidt Alojzia, akitől 1856-ban József nevű gyermeke született. Élénk közéletet élt, egyebek között törvényhatósági bizottsági tag (városi képviselő), valamint a Soproni Kaszinó választmányi tagja volt.

IV. Mechle József földbirtokosként a nemeskéri birtokon gazdálkodott, feleséget a németországi Görlitzből választott magának. Mechléné Grosmann Hedwig a család legnevezetesebb tagjaként, - a maga korában jelentős portréfestő volt, munkássága során nagyon sok képet festett. Berlinben, majd Párizsban tanult, már fiatalon Európa jelentős tárlatain szerepelt képeivel. Egyik híresebb képét, az Énekórá-t a román király vásárolta meg, a kép ma is Bukarestben van. 1897-ben egyik alapítója volt a Soproni Képzőművészeti Körnek, melynek 1928-ban bekövetkezett haláláig buzgó kiállítója volt.

Öt gyermekük közül az elsőszülött Béla vette át a kőfaragó üzem működtetését, aki egészen a II. világháborút követően bekövetkezett haláláig irányította a cég tevékenységét. Mechle Béla okleveles kőfaragómester nevéhez fűződik a cégnél a kor lehetőségeihez mért jelentős technikai fejlesztés, valamint a beledi fióküzem létesítése. Sajnos, a háború szele nyom nélkül eltüntette az egykor virágzó, a soproni kőfaragó iparban meghatározó jelentőségű Mechle céget, - ma már csak emléke él a soproniak tudatában.

Az "Ősi Sopronmegyei nemzetségek" c. könyv (1940) közlése, valamint Mechle Géza (1888-1966) kutatásai alapján lejegyezte:

Mechle Károly

 

Sopron, 2004. 06. 23.