mechlestory

A Mechle kőfaragó cég helyzete a két világháború között...

A soproni Mechle kőfaragó dinasztia

Az első Mechle (született 1728-ban) valószínűleg Mária-Terézia uralkodása idején vándorolt be a németországi Baden-Württemberg tartományból az akkor Magyarországhoz tartozó Kismartonba, ahol a Városháza levéltárában talált adatok szerint Mechle József kőfaragómester 1790-ben saját műhelyt tartott fenn. Ugyanezen adatok szerint 1753-1755 között - 25 évesen - vették fel a kismartoni kőfaragó céhbe.

I. Mechle József 1795-ben, Pozsonyban halt meg, első felesége Seu Zsuzsanna, második felesége Till Erzsébet volt, akitől három gyermeke született: Magdolna, Erzsébet, illetve 1789-ben József, aki egy Bauer Ádám nevű kismartoni kőfaragónál tanulta ki a szakmát, és akit 1815-ben a soproni kőfaragó céh felvett kőfaragómesternek, és aki 1816-ban polgárjogot szerzett Sopronban.

II. Mechle József első műhelye a Győri út 2. sz.alatt létesült, amelyet később felváltott a Győri út 6. sz. alatti nagy telephely. Ennek három szép kapuoszlopa (a mai Kőfaragó téren) a régi soproniak emlékezetében még élénken él, sajnos, ezek a II. világháborút követően megsemmisültek. Első felesége, Handler Erzsébet öt évi házasság után meghalt. 1821-ben elvette Russ soproni bornagykereskedő Katalin nevű leányát, akitől összesen kilenc gyermeke született (1830-ban József). Ferenc nevű gyermekéről érdekességként feljegyezhető, hogy önálló építőmesterként 1867-ben ő építette meg a Papréti tornacsarnokot, amely a történelmi Magyarország első ilyen, kifejezetten erre a célra készült létesítménye volt! Nála tanulta ki a kőfaragó-mesterséget Hild Károly (utóbb Hild Lipót), a későbbi nagy konkurens, aki a szomszédban létesített műhelyt.

A kőfaragó cég igazán III. Mechle József vezetése alatt virágzott fel, a kiegyezést követő építőipari fellendülés sok-sok megrendelést hozott. Nagyobb alkotásaik közül valók a bécsi Südbahnhof, a gráci és leobeni vasútállomás, valamint József főherceg alcsuti kastélyának és az alcsuti templomnak a kőfaragó munkái. A Mechle kőfaragó céggel végeztette el a gróf Széchenyi család a kastélydíszítő munkálatokat, de gróf Festetich csáktornyai kastélyánál is ők dolgoztak. Emellett számos hősi emlékmű, számtalan síremlék a temetőkben, útszéli Mária és Krisztus kőemlék a megye országútjai mentén. Nagy vagyont gyűjtött, egyebek között Nemeskéren megvett egy 200 kat. holdas birtokot, a szép műemlék kastéllyal együtt, amely a kuruc időkben vármegyeházként funkcionált. Felesége Schmidt Alojzia, akitől 1856-ban József nevű gyermeke született. Élénk közéletet élt, egyebek között törvényhatósági bizottsági tag (városi képviselő), valamint a Soproni Kaszinó választmányi tagja volt.

IV. Mechle József földbirtokosként a nemeskéri birtokon gazdálkodott, feleséget a németországi Görlitzből választott magának. Mechléné Grosmann Hedwig a család legnevezetesebb tagjaként, - a maga korában jelentős portréfestő volt, munkássága során nagyon sok képet festett. Berlinben, majd Párizsban tanult, már fiatalon Európa jelentős tárlatain szerepelt képeivel. Egyik híresebb képét, az Énekórá-t a román király vásárolta meg, a kép ma is Bukarestben van. 1897-ben egyik alapítója volt a Soproni Képzőművészeti Körnek, melynek 1928-ban bekövetkezett haláláig buzgó kiállítója volt.

Öt gyermekük közül az elsőszülött Béla vette át a kőfaragó üzem működtetését, aki egészen a II. világháborút követően bekövetkezett haláláig irányította a cég tevékenységét. Mechle Béla okleveles kőfaragómester nevéhez fűződik a cégnél a kor lehetőségeihez mért jelentős technikai fejlesztés, valamint a beledi fióküzem létesítése. Sajnos, a háború szele nyom nélkül eltüntette az egykor virágzó, a soproni kőfaragó iparban meghatározó jelentőségű Mechle céget, - ma már csak emléke él a soproniak tudatában.

Az "Ősi Sopronmegyei nemzetségek" c. könyv (1940) közlése, valamint Mechle Géza (1888-1966) kutatásai alapján lejegyezte:

Mechle Károly

Sopron, 2004. 06. 23.