mechlestory

Breaking News!

 

A közelmúltban a Mechle leszármazottak egyikének archívumából előkerült egy mindeddig ismeretlen dokumentum, amely a meglévő ismereteinket az egykori Kőfaragó tér 7. sz. alatti kőfaragó üzem belső udvaráról, valamint az itt folyó tevékenységről jelentős mértékben gazdagítja. A feltehetőleg a 30-as években készült, a céget bemutatni valamint reklámozni akaró kiadvány számunkra új megvilágításba helyezi a Mechle Béla okleveles kőfaragómester által vezetett, folyamatosan fejlesztett, bővített üzem profilját, üzleti filozófiáját. Betekintést kaphatunk általa a cég főbb termékeiről, az akkori építészeti stílusvilágról, a kőfaragás, a szobrászat aktuális irányzatairól, az alkalmazott technológiáról. Különösen értékes új információkkal szolgál számunkra a Mechle cég által a Nyugat-Dunántúl számos településén felállított I. világháborús hősi emlékművek hiánypótló listája, felsorolása.

 

Ez alkalommal is bátorítunk mindenkit, aki a Mechle család történetét e honlapon keresztül is nyomon követi, - ha bármilyen, érdeklődésre számot tartó relikviával, dokumentummal találkozik, azt ossza meg velünk, hogy ezáltal az oldalon keresztül a közvélemény is megismerhesse.

 

 

---

 

 

Szomorú hírek és képek a Sopronban sokak által ismert, gyakran felemlített építészeti emlék, az egykori Mechle kapu sorsával kapcsolatban. A Mechle József kőfaragómester (a szerző szépapja) által 1815-ben az akkori Győri út 2. sz. alatt létesített kőfaragó céget az alapító gyermeke, Mechle József III. fejlesztette és bővítette tovább. A családi manufaktúra gyors ütemben fejlődött, terjeszkedett, mígnem a Győri városkapu előtti területen építette fel új telephelyét, melynek díszes bejárati kapuja az 1870-es években létesült. A kapu, amely sokáig Sopron egyik ikonikus építészeti jelképeként épült be a soproni emberek tudatába, egészen 1973-ig állt, annak ellenére, hogy maga az üzem 1945-től már nem működött.

A kapu megmentése érdekében Dr. Domonkos Ottó egykori múzeumigazgató próbált meg lépéseket tenni, azonban az akkori városvezetés - az ezen időszakban  már használatba vett Kőfaragó téri lakótelepre beköltözött lakók biztonságára hivatkozva - 1973-ban lebontatta azt. (m.j.: a tér egyébként éppen erről az üzemről kapta a nevét) A család történetét kutatók sokáig nem tudták felderíteni, vajon mi lett a sorsa a kapu maradványainak a lebontást követően, mígnem a Soproni Levéltár és a Soproni Múzeum munkatársainak köszönhetően fény nem derült az igazságra. A már hivatkozott Dr. Domonkos Ottó pro urbe díjas nyugalmazott múzeumigazgató kérte meg munkatársát, Adorján Attilát, hogy készítsen felvételeket a hivatalos döntés szerinti "szakszerű tárolás"-ról. A képek önmagukért beszélnek, - sajnos a kapumaradványok további sorsa most már valószínűleg örök rejtély marad. A Levéltár és a Múzeum közreműködő munkatársainak ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

 

 

Az egykor még álló, pompázatos összhatású kapuról különböző időszakokban készült fotók Lobenwein Tamás, Diebold Károly, Finta Béla és Mechle Károly felvételei.