A Mechlék

Adalékok, érdekességek a Mechle család történetéhez

A Mechle kőfaragó üzem, amely nevet adott egy térnek Sopronban...

Mi, késői Mechle leszármazottak gyakorta emlegetjük nem titkolt büszkeséggel, hogy a soproni „Kőfaragó tér" elnevezés őseink tevékenységének köszönhetően született meg. Ennek a feltételezésnek a valós voltát igazoló dokumentumot vagy levéltári adatot ugyan az eddigiekben nem találtunk, de nagy valószínűséggel állítható, hogy a Sopron „Raaber Vorstadt", azaz Győri előváros városrészben működő kőfaragó üzemek közül Josef Mechle Steinmetzmeister műhelye az elsők között létesült a Győri Kapu által lezárt területen kívül. Nyomatékot ad feltételezésünknek az is, hogy az ugyanitt, valószínűleg később létesült üzemek (mint például a Hild famíliáé) mind a Mechle kőfaragó üzem után következnek az utcasorban.

Ennek a telephelynek a legjellemzőbb, az egykori utcaképet markánsan meghatározó részlete az itt is látható főbejárati kapu, aminek maradványát 1973-ban még sikerült lefényképezni, - sajnos, ennek az egyébként monumentális méretű építménynek a végleges történetét, a lakótelep építésével egyidejűleg történő elszállításának, - esetleges további hasznosításának sorsát eddig még nem sikerült tisztázni. Mechle József és felesége (a ma élő Mechle leszármazottak legidősebb generációjának ük nagyszülei) egyébként a telephellyel szemközti utcasarkon (a Fapiac utca elején) lévő, Kőfaragó tér 11. számú, emeletes épületben laktak. Később, amikor az elsőszülött unoka, azaz Mechle Béla (sz. Nemeskéren, 1887) átvette az üzem vezetését, a telephelyen utóbb megépített különálló lakásban élt családjával. A házról készített egykori felvétel alapján képet kaphatunk az akkori körülményekről.

Az 1973-ban még az eredeti helyén álló főbejárati kapu (háttérben az épülő lakótelep)

Foto: Mechle Károly

ifj. Mechle Béla a Kőfaragó tér 7. sz. alatt, az üzem területén épült ház mellett,

feltehetőleg katonai eltávozáson a 40-es években.

A Mechle üzem területén belül végzett toldalék építés miatt benyújtott engedélyezési vázlatrajz 1899-ból

Összehasonlítva Sopron mai utcaképével, megállapítható, hogy a Mechle kőfaragó üzemi telephely még a mai Csengery utca vonalán is túlnyúlt.

A Mechle (III.) József és felesége, Schmidt Alojzia tulajdonában lévő ingatlan a vastagon keretezett rajz középső részén, a mai Kőfaragó téri lakótelep kellős közepén.

2016. januárjában volt 200 éve, hogy soproni polgár lett Mechle (II.) József kőfaragómester!

A szívós kutatómunka, valamint a Soproni Levéltár segítőkész dolgozóinak közreműködése révén nemrégiben előbukkant a Mechlék Sopronban történő végleges letelepedésének egyik leghitelesebb dokumentuma. A Sopron Szabad Királyi Város képviselőtestületének akkori jegyzőkönyvi bejegyzése szerint Mechle József kőfaragómester - aki született 1789-ben, apja neve Mechle József, anyja neve Till Erzsébet - eleget tett az előírt feltételeknek, ezáltal 1816. január 24-én a Tanács döntésének értelmében ezen időponttól polgárjogot nyert Sopron városban. A város szabad polgára akkoriban az lehetett, akinek biztos egzisztenciája, rendezett családi élete volt, illetve lerótta az egyénenként megállapított taksát. A mi nevezetes ősünknek akkor már megvolt a kőfaragó mesterlevele, - házasságban élt Handler Erzsébettel, és befizette a 12.- Gulden (Forint) előírt díjat.

A polgárjog megszerzése feljogosította a város akkori polgárait, hogy iparűzést, kereskedést folytathassanak, ingatlant, házat birtokolhassanak, részt vehessenek a város közéletében, folyamodványokkal, kérelmekkel fordulhassanak a Városi Tanácshoz. Mechle (II.) József első műhelye a Győri út 2. sz. alatt volt.